véglegesen végtelen Időre abbamaradva

nem frissitettem lekötött az élet, az univerzum még mindig csodálatos de már nem fogom leirni hogy ha látok egy hullócsillagot kivánok utánna mantraként ismételgetem de már kevésbe hiszem hogy sikerűl vagy csak nagyon várat magára.
Nem fejezem be , hagyok lehetőséget magamnak a folytatásra , de ez szerintem abbamarad véglegesen.
Köszönöm a 0 számú olvasómnak és aki csak úgy betévedt de valami értelmessebet akart látni ,köszönöm hogy meglett az eredménye
ezzel a dallal köszönnék el: magamtól tőletek az oldaltól mindentől amit félbehagytam , abbamaradt vagy vége lett.eleresztelek , menny szabad vagy , mesziről figyelni foglak de nem avatkozom közbe, köszönöm hogy voltál nekem hogy néhány tudományos dolgot belédmásolhattam , mert nem tettem mást másolgattam , lopkodtam , és jó hiszeműen azt hittem hogy ez azén művem , ezeket tudom .de nem áltatom magam tovább,.Búcsút intek
.Chao!


https://www.youtube.com/watch?v=-gEIHgVAkJE&index=2&list=WL

A merkúr

A Merkúr a Naphoz legközelebbi, méretét tekintve a második legkisebb bolygó. (Nála csak a Plútó kisebb). A Merkúrénál nagyobb átmérõvel két hold is büszkélkedhet, ezek a Ganymedes és a Titán. Igaz ugyan, hogy a Merkúr sûrûsége kb. háromszor nagyobb az õt lekörözõ holdakénál.
A Merkúrnál csak a Jupiter, a Vénusz és idõnként a Mars ragyog fényesebben az égen, mégis elég nehéz megfigyelnünk, mert mindig a Nap közelében jár. Kicsiny pályaátmérõje miatt sohasem távolodik el 28 foknál messzebbre a Naptól, és ezért csak akkor figyelhetõ meg távcsõ nélkül, amikor este vagy hajnalban a horizont közelében tartózkodik.
A bolygó észlelését az is nehezíti, hogy korongjának átmérõje még távcsõben is rendkívül kicsinynek látszik.
A Merkúrnak nincs holdja.

A Merkúr pályája:

   A bolygó háromszor fordul meg tengelye körül, mialatt két teljes keringést végez a Nap körül.
A Merkúr rendkívüli mértékben elnyúlt ellipszis alakú pályán kering. Napközelben a Nap másfélszer akkorának látszik a felszínérõl, mint naptávolban. Amikor a Merkúr a legközelebb jár a Naphoz, pályamenti sebessége olyan nagy, hogy az ebbõl adódó szögsebesség felülmúlja a tengelyforgásét. Ezért a bolygó felszínén álló képzeletbeli megfigyelõ számára olyan jelenség következne be, amely az egész Naprendszerben egyedülálló. Néhány napon át a Nap a szokásossal ellentétes irányban haladna az égen, majd ismét megfordulva folytatná útját az égitestek között.

A Merkúr felszíne:

    A Merkúr felületének minden négyzetméterére hatszor annyi sugárzás érkezik a Napból, mint a Föld azonos nagyságú területére. A bolygó nappali hõmérséklete elég magas, átlagban 600 K (kb. 330 Celsius fok), miközben eléri a 750 K (480 Celsius fok) körüli maximumot. Ugyanakkor éjszaka a hõmérséklet 90 K-re (kb. -180 Celsius fok) süllyed.

    Anyagi, kémiai összetételét tekintve a Merkúr Föld típusú bolygó. Kicsiny mérete ellenére a Merkúr sûrûsége közel azonos a Földével, ami azt sugallja, hogy vastartalma a Földének nagyjából a kétszerese lehet. A vas-nikkel mag a bolygó sugarának nagyjából a 75%-át teszi ki.

Ez a mag képviseli a bolygó tömegének a 80%-át.

A Merkúr légköre:

A Merkúrnak nincs észrevehetõ sûrûségû légköre. A bolygó napsütötte oldala igen forró, fel kell tételeznünk, hogy még a legnehezebb gázok is eltávoztak onnan. Ráadásul az összes bolygó közül a Merkúr felszínének fényvisszaverõ képessége a leggyengébb, leginkább a sötét holdtalajéhoz hasonló.
A Merkúr felszíne által szórt napfény színképi vizsgálata is megerõsíti, hogy a bolygónak nincs kimutatható légköre.

Légkör tehát nem védi felszínét a meteorok becsapódásaitól és nem is pusztítja le a létrejött krátereket. Ha volt is valaha légköre, akkor a közeli Napból érkezõ részecskék árama elsodorta, vagy a nagy hõség szöktette el.
Ami megmaradt, az a hélium, olyan pici nyomással, amely a Föld felszíni légnyomásának csupán töredéke.
(Árnyékoló, védelmezõ légkör nélkül a hõmérséklet nappal eléri a 430°C-ot, ami elegendõ lenne az ólom megolvasztásához, éjjel viszont -180°C, amely a Földön majdnem elég alacsony lenne a levegõ cseppfolyósításához.)

Keringési idõ     686,98 nap = 1,88 év

Naprendszer bolygói:A NAP

A Nap: a Naprendszer központi csillaga. Körülötte kering a Föld, valamint a Naprendszerhez tartozó bolygók, törpebolygók, kisbolygók, üstökösök, stb.. A Földtől körülbelül 150 millió km távolságra van, ami fénysebességgel 8,3 perc. A Nap tartalmazza a Naprendszer anyagának 99,8%-át, átmérője 109 földátmérő. 73,5%-ban hidrogénből áll, amely a központjában zajló magfúzió során héliummá alakul. Az ennek során felszabaduló, majd a világűrbe szétsugárzott energia nélkülözhetetlen a legtöbb földi élőlény számára: fénye a növények fotoszintézisét, hője pedig az elviselhető hőmérsékletet biztosítja. Éltető ereje miatt a Nap kiemelkedő kulturális és vallási jelentőséggel is bír
A Nap egy G2V színképtípusú csillag, a mintegy 10 milliárd évig tartó fősorozatbeli fejlődésének a felénél jár. A fűtőanyagát jelentő hidrogén elhasználása után, 5 milliárd év múlva vörös óriássá duzzad, majd a külső rétegeiből planetáris köd képződik, magja pedig magába roskadva fehér törpévé alakul.

Megfigyelési adatok:

• Rektaszcenzió     Északi pólus: 286,13°

(19 h 4 min 30 s)

• Deklináció     Északi pólus: +63,87°

(63° 52')

• Távolság     149,6·106 km

8,3 fényperc, 1 CsE, 1,581·10−5 fé

• Látszólagos fényesség     -26,86m

• Abszolút fényesség     4,8m
  
  
  
  
  

  Csillagösszetevők :

  
  
  •     hidrogén: 73,46%
  •     hélium: 24,85%
  •     oxigén: 0,77%
  •     szén: 0,29%
  •     vas: 0,16%
  •     neon: 0,12%
  •     nitrogén: 0,09%
  •     szilícium: 0,07%
  •     magnézium: 0,05%
  •     kén: 0,04%

• Színe érdekes paradoxont rejt, míg a köztudat szerint a Nap sárga színű, a róla érkező fény valójában fehér, akár a fehér szín etalonjának is tekinthető. A jelenségre több magyarázat is született:

a légkör fénytörése, amely az ég kék színéért is felelős, változtatja meg a Nap színét;
   optikai csalódás, amelyet a kék ég kontrasztja miatt látunk;
   csak olyankor tudunk többé-kevésbé belenézni, amikor alacsonyabban áll az égen és ilyenkor a légkörben lebegő por miatt elszíneződik a fénye a sárgától a narancson át egészen a naplemente vöröséig.
   ősi „hagyomány” a Napot sárgának tekinteni, mivel őseink a tűzzel azonosították csillagunkat, amelynek lángja sárgás.

a naprendszer képekben

a naprendszer,ami az előzőből kimaradt... :)

a naprendszer

A Naprendszer: a Nap gravitációja által egyben tartott bolygórendszer, egyike a Tejútrendszer sok milliárd naprendszerének, amely a galaxisunk Orion spirálkarjának nagyjából a felénél, a galaxis közepe és pereme között is hozzávetőleg félúton helyezkedik el.
A naprendszer alatt olyan rendszert értünk, amelynek középpontjában egy vagy több csillag található, és körülötte égitestek keringenek. Tanulmányozásával elsősorban az égi mechanika foglalkozik.
Csillagunk(mármint a nap) gravitációs térrészén belüli objektumok és kölcsönhatások összessége jelenti a Naprendszert.
Központi csillagunk hozzávetőleg 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki egy hatalmas molekulafelhő gravitációs összeroskadása nyomán...
A Naprendszerben a bolygókon kívül számos kisebb égitest is található. A legnagyobb számú égitest-populáció a két különálló övezetbe rendeződött aszteroidák családja

A Naprendszer felépítése:

A Naprendszer a Napból és azon kisebb égitestekből áll, melyeket a Nap gravitációs hatása tart a pályájukon. A Nap körül keringő testek nagy része közel egy síkban kering, ezt a síkot az ekliptika síkjának nevezik. Az itt található anyag többsége a nyolc legnagyobb testben, a bolygókban koncentrálódik, bár ez a tömegmennyiség így is nagyon kicsi a Nap tömegéhez képest, mely a Naprendszer össztömegének 99,86%-át adja

A Naprendszert két elég jól elkülönülő részre osztjuk, amely osztályozás a két részben található égitestek fizikai tulajdonságai alapján történik. A belső naprendszer a kőzetbolygók birodalma, kevés égitesttel, köztük a Földdel, a külső naprendszer pedig az óriásbolygók, a rengeteg hold hazája, az üstökösök szülőhelye.

Külső Naprendszer :

A Külső Naprendszer a gázbolygók és az üstökösök birodalma. Itt is négy bolygó a meghatározó égitesttípus, amelyek azonban összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a kőzetbolygók és összehasonlíthatatlanul nagyobb hatással vannak a naprendszerbeli kisebb égitestekre, mint a belső naprendszer bolygói. A gázóriások körül tucatjával keringenek a holdak – általában befogott aszteroidák – megmutatva, hogy a Naprendszer még kijjebb eső részei felől milyen sok égitest érkezik, illetve hogyan óvják meg a nagybolygók a belső naprendszert a kozmikus bombázástól. A nagybolygókon kívül már csak a Naprendszer keletkezésekor megmaradt anyag található anyagtól ritkább, vagy sűrűbb övezetekben.

Belső Naprendszer :

A Belső Naprendszer egy viszonylag kis térrész, a Naptól, mint központi égitesttől a fő aszteroidaöv külső széléig terjedő tartomány. Az itt keringő objektumok szilárd kérge megőrizte a Naprendszer történetének kezdeti idejének folyamatait, így tanulmányozásukkal sikerült modellezni a keletkezéstörténet állomásait, a rendszer evolúcióját. A belső naprendszer meghatározó égitestei a négy kőzetbolygó és azok három holdja, ezeken kívül csak a változatos pályákon keringő aszteroidák találhatók meg itt.

Az univerzum kora

Mivel az emberi megfigyelés közvetlenül csak igen rövid időszakot és relatíve kis távolságot, vagyis az univerzumnak csak töredékét foglalja magában a távoli múltat közvetlenül nem tudjuk meghatározni.

A tudomány egyéb ágaiban számos ismeretlen változó esetén eredményeket csak feltételezés és annak gyakorlati bizonyítása (u.n. trial and error, vagyis próba és hiba) számítási módszer segítségével lehet meghatározni. A világegyetem múltját is csak bizonyos változók feltételezésével (vagyis egy elmélet felállításával) és azok előző, vagy következtethető ismeretekkel való megegyezési próbája (teszt) segítségével tudjuk meghatározni.

standard modell:

Világegyetem egy egyetlen esemény, egy szingularitás (angolul singularity) eredménye, vagyis egy végtelenül kicsi és végtelenül forró pontból indult ki; olyan állapotból, amelyben az általunk ismert fizikai törvények és anyagok nem léteztek, amiből a tapasztalatunk szerinti Világegyetem csaknem végtelen sebességgel képződött.

A távoli múlt:

Mivel az ősrobbanást követő események rendkívüli sebességgel változtak, annak történetét lineáris időskálán nem lehet ábrázolni. Grafikus ábrázolását logaritmikus időskálán a kezdetektől az első csillag megjelenéséig Az ősrobbanás lefolyásának grafikus ábrázolása

• 13,7 ± 0,2 milliárd évvel ezelőtt az Univerzum az ősrobbanással („Big Bang”) megkezdődik
• 300 ezer évvel az ősrobbanás után hidrogén atommagok elektronokat fognak be, létrehozva az első atomokat
•     600 millió évvel az ősrobbanás után kialakulnak az első galaxisok (lásd: Galaxisok kialakulása és fejlődése)
•     5 milliárd éve: a Nap létrejötte
•     4,5 milliárd éve: a Föld létrejötte, a geológiai korok kezdete
•     3,5 milliárd éve megjelennek az első egysejtűek a Földön
•     600-500 millió éve fejlődésnek indul a többsejtű élet
  
  
  
  

A csillagok

A csillag:a csillagászat szaknyelvében olyan égitest, amely nukleáris energiát termel, így saját fénnyel rendelkezik,(Csillag – saját gravitációja által összetartott égitest)
-A csillagok szabad szemmel nézve mozdulatlannak tűnnek, valójában azonban mozognak a térben
-A csillagokat villódzó, sziporkázó fénypontokként látjuk szabad szemmel. A nagy távolság miatt tűnnek pontszerűnek, még a legnagyobb földi távcsövekben is
-A legközelebbi csillag a Nap, a következő legközelebbi a Proxima Centauri, amely 4,2 fényévre található,
-A csillagok mérete a kicsiny, nagyváros méretű neutroncsillagoktól az olyan szuperóriásokig terjed, mint a Sarkcsillag (Polaris), valamint az Orion csillagkép Betelgeuse nevű csillaga, melyek átmérője a Napénak nagyjából ezerszerese
neutroncsillagok:
A neutroncsillagok nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagok.
Egy  neutroncsillag felszínén tapasztalható gravitációs mező
A mező ereje gravitációs lencsehatást okoz, mely a csillag saját fényét is eltéríti.
A hőmérséklet a csillag magjától a légköréig változik.